Lassan itt a farsang...

 

Talán nem is tudjuk, mennyi népi hagyomány tartozik ehhez az ünnephez.

Farsang a nép vagy az ördög ünnepe?

A farsang vízkereszt napjától, azaz január 6-ától hamvazószerdáig, vagyis a húsvét előtt 40. napig tart. Így lehet kilenc, de előfordulhat négyhetes farsang is. Magyarországon mostanság szinte egyáltalán nem gyakorolják a téltemető hagyományokat – nem így Erdélyben, vagy Európa más pontjain.

Gondoljunk csak a velencei vagy a brüsszeli karneválra! A mediterrán területeken kerekekre szerelt hajót húznak végig a városon, mellyel a hajózási idény kezdetét köszöntik. A régi görögöktől eredő szimbólum termékenységvarázslásként is értelmezhető: Dionüszosz, a bor istene ül a hajón, mint a bőség, az újra éledő természet megtestesítője.

Gazdag termés és gyermekáldás
A természeti népek a gazdag termés és a bőséges gyermekáldást elősegítendő különböző praktikákhoz folyamodtak az évnek ebben a szakában. Földrészünkön szinte mindenhol dívott az ekehúzás valamilyen rítusa: a barázdába vetett mag a termékenység szimbóluma volt. A kereszténység megszilárdulását követősen a szertartások elveszítették mély mitológiai jelentőségüket, játékká szelídültek. Az ekéből néhol tuskó lett, amit a legények a pártában maradt lányok előtt húztak el. “Így jár, aki kimarad a farsangból!” – kiabálták. Az ifjak egyébként ezt az időszakot tartották a legkitűnőbb alkalomnak az ismerkedésre, a házasságkötésre.

Igazi farsangi mulatság elképzelhetetlen jelmez nélkül. A nők szívesen bújnak férfimaskarába, a férfiak pedig nőibe. Bár a 16. században még feljelentették azt a papot, aki szakácsnője ruhájában jelent meg egy mulatságon. A téltemetők húshagyó kedden bekormozott arccal vagy szamár-, kecske-, és medvebőrbe bújva, táncolva és énekelve járták a falut: szalonna, kolbász és tojás volt jutalmuk. A mulatság végén pedig a farsangot – és a telet – jelképező szalmabábut vízbe dobták, vagy elégették a lányok, akik jutalmul – a hagyomány szerint – a következő évben férjhez mentek.

Féktelen mulatság
A farsangot a középkor óta ünneplik Magyarországon. Hagyománya valószínűleg német földről érkezett hozzánk. Erre utal, hogy a latinos-olaszos “karnevál” helyett mi inkább a német (Fasching) eredetű elnevezést használjuk. Ezekben, a hetekben a telet búcsúztatjuk és a tavaszt köszöntjük. A földi élet örömeinek hódolunk vízkereszttől egészen a nagyböjtöt megelőző húshagyó keddig, de leginkább a “farsang farkának” nevezett utolsó három napon, amely leginkább a féktelen mulatság ideje.

Az ördög ünnepe
A papok sokáig az ördög ünnepének tartották a farsangolást, amikor “a féktelen emberi indulatok elszabadulnak és mindenki világi énekekkel, tánccal mulat”. Ezeken az összejöveteleken bőven akadt alkalom a népi humor, a színjátszás kibontakozására: a 16. században született magyar dráma gyökerei a farsangi komédiázásban rejlenek. Az egyházi történetíró, Temesvári Pelbárt szerint húshagyó kedden, a nagyböjt előtti utolsó húsevő napon az emberek “ istenüknek választják az ördögöt, akit álarcos mulatsággal és fajtalan énekekkel dicsőítenek. Az egész esztendőben nincs még egy ilyen nap, mikor az ördög ennyi embert elragad és a bűn igájával saját rabszolgaságába hajt, mint éppen ezekben a napokban, amikor az emberek eszem-iszommal, tánccal és fajtalansággal töltik idejüket.” Az egyház nem annyira világi voltuk, mint inkább kultikus-mágikus jellegük miatt ítélte el a farsang idején járt “ördögi táncokat”. A démon által elragadott vagy más módon megbüntetett táncolók esete rendkívül gyakori az európai mondakincsben.

Királyi mulatságok
A királyi udvarban, például Mátyás uralkodása idején elsősorban az itáliai mintákat követték. Nem véletlenül. Velencében például már a 13. század végén hivatalos ünneppé nyilvánították húshagyó keddet, melyet maszkos felvonulással és különböző játékokkal tettek emlékezetessé. Az itáliai álarcok igazi művészi alkotások voltak. Készítőik külön céhbe tömörültek. Remekeik – nemesi ajándékként – gyakran külföldi udvarokba kerültek. Ránk maradt például Eleonóra ferrarai hercegnő levele, melyben megbízza fiát, hogy a küldött – szakállas és spanyol módra borotvált fejeket, öreg és fiatal lányokat, fiúkat ábrázoló – maszkokat ajándékozza Mátyás királynak. Az udvarban akkoriban bohócnak öltözött lovasok szórakoztatták társaságot, kardtáncot és más harci játékokat mutatva be.

Lovagok abroncsban
A királyi udvar látványos lovagi tornái mellett a városokban is rendeztek mókás harci játékokat. Ilyenkor “a lovagok sisak és pajzs helyett homloktól övig egybekötött vasabroncsokkal voltak borítva, vánkos védte hasukat a szúrások ellen, és hosszú rúd végéhez erősített konyhakés képezte a lándzsát.” A bajvívást mindnyájan ép bőrrel megúszták, még ha a végére kicsit szédültek is a bátor (és becsípett) vitézek.

A bor és a víz harca
A tréfás küzdelem – melyet Erdélyben a legutóbbi időkig szalmabábokkal is eljátszottak – a 16. században jelent meg nálunk. Mi sem mutatja jobban, mennyire szeretjük a hasunkat, mint hogy a “harc” nálunk szinte kizárólag a konyha körül, azaz a böjti és a farsangi ételek között zajlott. Az italokról sem felejtkeztünk meg: Bacchus, azaz a Bor (Farsang) és Neptunus, vagyis a Víz (Böjt) vetélkedéséből rendszerint a hegy leve került ki győztesen.

Forrás: www.farsang.lap.hu

 

Önjelmez ---> Ha nincs jobb ötleted

Dübörög  nemsokára a farsangi szezon.

Érkeznek a meghívók, melyeken mindig ott szerepel a mumus mondat: „Belépés csak jelmezben!”

Mit mond erre az a leleményes, és/vagy lusta meghívott, aki az ajtóban állva a felszólítás ellenére jelmez nélkül várja a bebocsátást?

„Én magamnak öltöztem.”

Mit lehet ilyenkor tenni?

Megelőzve ezt a kellemetlen helyzetet, érdemes egy pillantást vetni Eric Testroete halloweeni jelmezére, amely nem más, mint saját, papírra nyomtatott, háromdimenziós feje. Az ormótlan kobak ötletét a videojátékokban látható vicces kinézetű figurák hasonló arányai ihlették.

A papírfej elkészítése első ránézésre nehéznek tűnhet, de ettől nem szabad megijedni. A méretes fej számítógépes szoftverek segítségével készült. Összeállítása – a szoftverek használatán túl - pusztán annyi kézügyességet igényelt, amennyi a darabok kivágásához és összeillesztéséhez szükséges.

Továbbgondolva az ötletet: itt a remek lehetőség arra, hogy plasztikázzuk önmagunkat. Készíthetünk nagyobb vagy más színű szemeket, érzéki szeplőket, kisebb tokát vagy vicces karikatúrát. A lehetőségek száma korlátlan. Úgy játszhatunk saját vagy mások arcával, ahogy nekünk tetszik.

Írta: Sipos Alexandra