A gyerekekkel pénteken Kollage-t készítettünk, sajna még a képeket nem töltöttem fel, de addig is... mi is az a kollage....???

Festőiskola - a kollázs és a montázs

Kezdtük valamikor a barlangok falára való festegetésekkel, kéznyomokkal, kijártuk a metszetek, az olajfestés iskoláját, megtanultuk a szinte fotó hű ecsetkezelést.

Aztán a 20. században még tágabbra nyílt a művészi szabadság ablaka. Az alkotók elkezdtek eladdig idegen anyagokat és módszereket felfedezni, megismerni, alkalmazni.

Természetesen maga a festékanyag, más matériákkal együtt, sok modern kép alkotóelemeként megmaradt, megmarad. Sokszor azonban részben, vagy teljesen elhagyják egy-egy alkotásnál. Ilyenkor különböző színes felületeket (papír, textil, természetes anyagok) illesztenek össze, pontosabban ebből varázsolnak képet. Ez a technika, illetve az így készült kép a kollázs (franciául: collage). Hasonló műfaj az assemblage (ejtsd: ászemblázs): a műalkotás itt nem más, mint az összefüggéseikből kiragadott tárgyak ötletszerűen összeállított halmaza.
A legkorábbi, vegyes technikával készült művek általában értékes kegytárgyak voltak, amelyeket aranylapokkal, domborított lemezekkel, drágakövekkel díszítettek.
A 20-21. századi assemblage-ok anyagai inkább szemétdombok, utcák szupermarketek tárgyaiból kerülnek ki. Az új vizuális ingerek hullámaira válaszolva a művészek bebizonyították, hogy végtelen azoknak a tárgyaknak a sora, amelyek alapanyagai lehetnek a művészetnek. Az alkotóelemek képpé alakításához szükséges kreatív erő - állítják - nem függ a nehéz tanulás során elsajátított technikai képességektől, mint a korábbi figuratív festészetben. Az a könnyedség, ahogy az egyes darabokat ki lehet próbálni, le lehet venni, el lehet dobni, át lehet rendezni, még élesebbé teszi az ellentétet a mai művészet és minden korábbi művészet között.
Matisse, aki nagyszerű rajzoló volt, jellemző élességgel foglalt állást az eszközválasztás szabadsága mellett: A kompozíció a festő rendelkezésére álló különféle elemek dekoratív elrendezésének művészete, érzelmeinek kifejezése - mondta.

A felragasztott kollázselemek a képen általában megőrzik síkszerűségüket. Az eljárásra korai példaként a kínai művészet szolgált, ahol átlátszó, színes papírból precízen kivágott formákat ragasztottak egymásra. Az európai művészetben akkor vált jelentőssé a kollázs, amikor Picasso és Braque talált tárgyakat is beépített a festett, rajzolt felületbe, hogy így vigyenek változatosabb színeket, textúrákat, tárgyi utalásokat kubista munkáikba. Az újságpapírok, szövetdarabok, kártyák, mintás papírok a dadaisták munkáiban a már háromdimenziós tárgyaknak adták át helyüket.
Kurt Schwitters szarkafészekhez hasonló építményein drótot, madzagot, szögeket, dugókat, rozsdás fémeket, fadarabot, ruhafoszlányokat találunk.
Bár a kollázs elemek együttese általában valamilyen érzelmi, politikai vagy komikus jelentést hordoz, a kollázs készülhet pusztán formai, verbálisan megfogalmazhatatlan szempontok alapján is.

Sonia Delaunay papírból, egyszerű geometriai formákból építette fel absztrakt képeit. Majd festékkel átfestette őket. Arp a véletlen törvényszerűségei szerint alkotta meg képeit: absztrakt mintákat ejtett a papírra, s úgy rögzítette őket, ahogy leestek. Életük vége felé, Mondrian és Matisse színes papírból alkottak színes kompozíciókat.
A montázs - azaz nyomtatványokból, fényképekből készült kollázs - technikáját a szürrealisták is alkalmazták abszurd, humoros, vagy lírai fantáziaképeik megalkotásához: a fénykép pedig a pop art egyik legfontosabb eszköze lett. A tükör, vagy más tükröződő felület beépítése a kollázsba szintén szürrealista lelemény, azt néhány mai művész is átveszi, amikor fényes acél-vagy alumíniumfelületeket kombinál megfestett, illetve kollázs elemekkel.
A festmények felületét tovább gazdagították a szintetikus kubista kollázsok szóképei, illetve a popművészek - például Indiana - által használt betű-, reklám-, képsablonok.

(Sulinet)

Kollázs a képzőművészetben

Művészeti alkotás, amelyet papír, fénykép, textil, fa, fém vagy más egyéb anyagok darabjaiból illesztenek össze. Ez a technika a kubisták, személy szerint főleg Georges Braque és Pablo Picasso alkotásai nyomán vált népszerűvé, s mintegy előkészítette az utat az assemblage műfajának a szobrászat felé közelítő módszerei számára. A technikát a dadaisták a szürrealisták is gyakran használták. Az alkalmazó művészek közül jól ismert Max Ernst és Kurt Schwitters.