Második nap : TŰZ

TŰZ

Férfias, aktív, yang, Nap, kolerikus, Szellemi intuició, Archetípusai: Amazon, harcos,Nyár – vörös,Kos, Oroszlán, nyilas

Szimbollikus jelentése:

-         Fény, melegség, hajtóerő

-         Magasabbrendű emberi

-         Lelkesedés, túlfűtöttség

-         Tisztít, átalakít, transzformál, megszilárdít

-         Függetlenség, Szabadság

-         Szexualitás, impulzivitás

Mitológia:

-szexualitás, termékenység, megtisztulás, de máglya pusztulás, bünhődés

-         Hinduizmus – égi, földre szálló vulkanikus tüzek

-         Félelmetes, veszélyes tüzek – házi tűzhely, biztonság, összetartozás jele.

Prométeus- aki ellopta a tüzet az égből.

Megvilágosodás – dicsfény, glória szentlélek- tisztító tűz.

Legtöbb mitológia tűz feslőbb lényektől kerül le az emberekhez.

Tűz terápiás téma:

-         Tűz megfigyelése, lerajzolása

-         Belsőkép – Tűz, nap

-         Belsőfény – ünnep

-         Tűz ami bennem van- energia, érzelmek, indulatok.

Zenék:

-         Handel: Tüzijáték- szvitt

-         Bizet: Carmen szvitt

-         Wagner : Tűzvarázs

Versek: 

Ady : Tűz csiszolója

József attilla: Tűz van

Nagy László: Tűz

Ami még kiegészítettette a foglalkozást
Egy két gondolat é smegbeszéltük..
Mitológiai, mesebeli lények mint a Főnix madár, 

A főnixmadár legendája évszázadok óta terjed az emberek körében. A következő cikkben ezeket a mitológiai teremtményeket szeretnénk bemutatni.

A mitológia mindig is foglalkoztatta és lenyűgözte az emberiséget. A mítoszok talán egyik legelkápráztatóbb tulajdonsága az, hogy számtalan különleges teremtménnyel ismertetik meg az olvasót. Természetesen, a legtöbb jellemrajz szinte mindig sarkított, eltúlzott, de sosem tudhatjuk biztosan azt, hogy ezek a teremtmények sosem léteztek, vagy hogy nem hasonlítottak azokra, amelyről a legendák szólnak. A főnixmadár is egy ilyen mitikus lény, mely a történelem során számtalan halandó képzeletét rabul ejtette.

A főnix legendája és a madár jellemzése:

A főnix legendája egyszerre lenyűgöző és izgalmas. Egyes mítoszok szerint a főnixmadár kb. 500, mások szerint 1461 évig él és közben a fahéjfa ágaiból fészket rak magának. Amikor a fészek elkészül, a madár felgyújtja azt és saját testével együtt. A mítosz szerint a halott madár hamvaiból egy új főnix

A modern kultúrában és irodalomban főnixmadár az újjászületés, a halál utáni megújulás és megerősödés jelképe. Egyes legendák szerint a főnixmadár sebei maguktól begyógyulnak, ezért a madár gyakorlatilag elpusztíthatatlan. A főnix a tűz és az istenségek szimbóluma is. születik, amely ugyanannyi ideig él majd, mint az elődje. Egyes mítoszok szerint az új madár egy tojást készít elődje hamvaiból, melyet az egyiptomi Heliopoliszba visz.

A különböző legendák különbözőképpen jelenítik meg a főnixmadarat. Egyes legendák szerint a tollazata vörös és arany színű, a görög és római mítoszok főnixmadara viszont inkább a sasra vagy a pávára emlékeztet. Az egyiptomiak leginkább a kócsaghoz vagy a gólyához hasonlították a főnixet.

A főnix a modern kultúrában:

A madárról szóló mitikus történet a túlélés, az erő és a türelem jelképévé teszi a madarat, általánosabb értelemben pedig a győzelem jelképe is lehet. A főnixmadár számos ősi- és modern legenda főszereplője. Az Egyesült Államokban San Francisco városának és körzetének zászlaján látható. Atlanta városának zászlaján és címerén szintén egy főnixmadár szerepel.

A főnix a médiában:

A leghíresebb főnix-médiatörténet talán a Marvel képregényekből ismert Főnix nevű hős története. A főnix más médiasikerekben is felbukkan, a StarTreck filmsorozatban például egy űrhajót neveznek Főnixnek. A nyolcvanas években egy rövid tévéfilm-sorozat is készült „Főnix” címmel. Az irodalomban a főnixmadár számos alakban bukkan fel. A Főnix című 2000-ben íródott regény egy repülőgép-szerencsétlenség túlélőiről szól. Stven Brust is írt egy Főnix című könyvet, mely az 1990-es Vlad Tatos fantasy-sorozat része.

Természetesen a főnix-legenda a legújabb és legismertebb felelevenítése az ötödik Harry Potter könyv, a „Harry Potter és a Főnix Rendje”.

Sárkány

A különféle lények, amelyeket ma sárkánynak hívunk, valószínűleg nem azonos eredetűek, de mégis egymással párhuzamosan jöttek létre különböző kultúrákban a világon, talán fosszilizálódott dinoszaurusz- és ősemlős csontmaradványokra született magyarázatképpen.
A kínai sárkányok (többek között) általában jóságos lények, míg az európai sárkányok és a perzsa mitológia sárkányai ellenségesek. A keresztény vallás sárkányai jellemzően mint a Sátán (ördög) vagy annak szolgái jelennek meg. Szent György vértanút a sárkány legyőzőjének tekintik. A magyar sárkány^[1] a honfoglalás idején még egy törzsi tisztséget jelölt, s csak később vált elválaszthatatlanná a nyugati-keresztény mitológiákban szerepló bestia képétől. A magyar mitológia hagyományos sárkány-képe nem hüllő, hanem humanoid figura, akinek adott esetben több feje lehet, ami lelkeket szimbolizál. A 'sárkány' szó jelentése valószínűleg "fehér kán".
A 15. század elején, Magyarországon is működött egy magát Szent György védelme alá helyező világi lovagrend, a Sárkány Lovagrend. A Rend jelképe egy sárkány, pontosabban egy ouroborosz volt. Tagja volt Vlad havasalföldi fejedelem is, akit a sárkány latin neve után Vlad Draculnak neveztek el. Az ő fia volt a későbbi Vlad Ţepeş (Karóbahúzó Vlád), röviden Drakula.

Fantasy 

A fantasy műfaj terjedésének hála a sárkányok nagyon népszerűek manapság (többen a fantasy szimbólumának tekintik őket). Megtalálhatjuk őket a Dragonlance, A Gyűrűk Ura és megannyi más klasszikus írásban. Lehetnek kiemelkedően jóságos, vagy kegyetlenül gonosz lények is (angyali-ördögi kettősség)^{[2] [3]}. Többnyire epikus mellék- vagy főszereplők minden esetben, akik a történetet túlvilági szinten képesek befolyásolni. Alakváltóként a humán szereplők érzelmi szálaiba is gyakran belefolynak. Szerepjátékokban, mint a klasszikus asztali Dungeons and Dragons és a pld az erre a szabályrendszerre épülő számítógépes játékban Neverwinter Nightsban^[4] „ki is játszható” karakterek, ahol így a játékosok akár sárkánybőrbe bújva is alakíthatják a játék menetét.

A sárkány a heraldikában 

A sárkány [fr, en: dragon] a címertanban mindig négylábú állat. Heraldikai eredete valószínűleg a nílusi krokodilra megy vissza. Pikkelyes oroszlánteste van, (az angol heraldikában) hosszú (villás) farokkal (a francia heraldikában ez néha pikkelyes, csavart halszerű farok), denevérszárnnyal, krokodil- vagy gyíkfejjel, rajta fülekkel, villás nyelvvel (miáltal a sárkányfej jól elkülöníthető a gyík- és kígyófejektől) és a testén – eltérően a sárkánykígyóktól – négy pikkelyes lábbal, úszóhártyás karmokkal, gyakran sarkantyúval. Szokványos helyzete ágaskodó. Néha szárnyak nélkül [en: 'sans' wings] is ábrázolják. A szájából nem törnek elő lángnyelvek, mint a párducnál. A kínai sárkány teste hosszú, kígyószerű. A tengeri sárkány [en: sea-Dragon] alsó teste uszonyos haltestben végződik. Az oroszlánsárkány [en: Lion-Dragon] teste nagyrészt az oroszláné, de hátsóteste a sárkányé. vö. baziliszkusz, opinikusz, griff, tengeri kígyó

A címertanban a négylábú sárkánytól megkülönböztetik a kétlábú, sárkányszerű képzeletbeli lényeket, melyeket tágabb, összefoglaló névvel sárkánykígyóknak lehet nevezni. Ide tartozik a baziliszkusz, a heraldikai hidra, valamint a szűkebb értelemben vett sárkánykígyó [en: wyvern, szász: wivere ’kígyó’, cs: saň]. Ez olyan sárkány, melynek denevérszárnya, hosszú farka, egyetlen kígyófeje, pikkelyes teste és csak két (sas)lába (és azokon saskarmok) van. A kinyújtott nyelve villás. A szájából általában nem tör elő tűz. Vö. párduc, hidra
Sárkány

A sárkány a magyar folklórban

A magyar népmesék visszatérő negatív szereplője a többfejű sárkány. A sárkány szó Erdélyben forgószelet is jelent és a magyar mesékben a sárkány gyakran forgószélben érkezik. Ez a jelentésbeli átfedés más népeknél is megfigyelhető, a török nyelvek egy részében „sárkány, vízisikló” jelentésű sazagan szó a dobrudzsai kipcsak Cetsan törzsnél vihar és zápor előtti forgószelet jelent.^[5]


Történelem, vallás : Mi a tűzkeresztség, Illés szekere, Mózes és az égő csipke bogyó, Halotti szertartások, Máglya halál-boszorkányok...Dózsa György- tüzes trónon való megégetése.
Ünnepek amik a fényhez  a tűzhöz  kapcsolható: Karácsony, Húsvét, Luca nap, Szent Iván napi tűzugrás,Halottak napja- lélekgyertyagyújtás, napfordulók, napéjegyenlőség a fény a nap évenkénti megújjulását, pályájánvaló haladás elősegítését kívánták mágikus úton elősegíteni...
Ételek-gyümölcsök napon való szárítása, füstölése- tartósítási eljárás volt a régi időkbe:)

Ősember és  tűz....

Tűz

  Miként képesek vagyunk elképzelni, hogyan fedezték fel vagy eszelték ki a korai és kezdetleges eszközöket, el tudjuk képzelni a tűz megszerzését is. Először egy viharos éjszakát követően történhetett, több százezer évvel ezelőtt, mikor egy magas fenyő villámcsapás következtében tűzet fogott. Közelében az ősember családja kapaszkodott egymásba egy barlang mélyén, tele félelemmel az istenek haragja miatt.

  Hajnalban, a fenyő azon része, amely elhalt és száraz volt, még égett. A férfiak és asszonyok közelebb merészkedtek, bámulva a lángokat és a füstöt.

  Az egyik vénasszony sikította, hogy a füst a haldokló fa felszálló szelleme. De a család feje kételkedett ebben. Tudta, hogy a fák másként halnak meg. Figyelmesen nézte, ahogy a lángok martalékává lettek azok az ágak, melyeken vadállatok után szokott kémlelni. Időnként egy-egy égő ág a földre hullott. Kíváncsiságtól vezérelve, valamit megsejtve a tűz természetéről, megragadott egy száraz gallyat és az égő ág fölé tartotta. Az öregasszony ismét visított, hogy ez a faisten elleni cselekedet és méltatlankodva megpróbálta kiütni kezéből a gallyat. Az ember ellökte magától. Ujjait a hőség megégette és a kinyújtott karján lévő szőrszálak megperzselődtek, de addig nem tágított, míg a száraz gally nem fogott tűzet. Az első fáklyát büszkén magasba emelve gyorsan a barlanghoz sietett, nyomában a többiekkel, és a bejárathoz fektette. Habozva bár, de a tűzet száraz tűlevelekkel és vesszővel táplálta, míg a lángok fényesebben nem lobogtak; sejtette, hogy ez fog történni. Nem tellett bele sok idő, és rájött, hogy hideg időben a "varázslatos fény" meleget ad neki és családjának. Éjszaka odavonzotta az állatokat. Barlangjából kitekintve látta a tűz visszaverődését a szemükben. Most azonban féltek támadni.

  Gyakran megégette magát a tűz gondozása közben. Mikor rájött, hogy a szélfuvallat felélénkíti a tűzet, megtanulta, hogy meg kell fújnia, ha a lángok lankadtabban lobogtak.

  Értesülve a csodáról, a szomszédok is eljöttek és bámultak. A vénasszony, aki azok közé tartozott, akiknek mindig igaza volt, kijelentette, hogy a tűz az istenek ajándéka. A kíváncsibbak közül többen vittek magukkal égő gallyakat, hogy saját tüzük legyen.

  Így zajlott le egy fő természeti erő ember általi első meghódítása, az első erőforrásé saját izmain kívül. A tűz által vált az első "szuperállattá".

  Csupán néhányan értették meg hamar az újdonságot. Ez különösen abban az időben volt igaz, mivel az ember még nem érte el a homo sapiens szintjét. A barlanglakók többsége számára a tűz félelmetes dolognak számított. Sokan elkerülték, félve a szellemek rosszallásától. Egyes helyeken tűzimádó kultusz kapott lábra és a tűzet csak szent célokra használták. Úgy tűnik, hogy az ősember már több ezer éve ismerte a tűzet, mielőtt főzött volna vele.

  Olyan óriási előnnyel bírt a tűz, hogy azok, akik nem tudták, mit kezdjenek vele, nem sokáig versenyezhettek azokkal, akik viszont tudták. Ma nincs olyan emberi társadalom, amely ne hasznosítaná a tűzet, habár az Andamán-szigetek bennszülöttei még most sem ismerik a meggyújtásának a módját, ezért esőben és viharban folyamatosan óvniuk kell.

  "A tűz segítségével az ember lassanként hűvösebb klímájú tájakra is elmerészkedett. Ezzel kezdetét vette a kiválasztódáson alapuló migráció folyamata. Az újonnan meghódított területeken az intelligensebb és jobb képességű népek csak egymás között házasodhattak, míg a régi hazában maradt korábbi, tűzet nem használó, társaik szintén egymás közt voltak kénytelenek párt keresni maguknak. A hideg időjárás már nem befolyásolta olyan negatívan kényelműket és tevékenységüket, másrészt viszont az új területeken kevésbé érvényesült a túlzott hőség rossz hatása, mivel a forró időszak nem volt olyan hosszú, mint a melegebb éghajlaton." (Ellsworth Huntington: Mainsprings of Civilization, 1944)

és ami még volt a foglalkozáson:

- gyertyákat készítettün és megnéztük, hogyan ég- milyen a tűz... a láng

- a fényében táncoltunk- tűztánc:)

- Az árnyékokat lerajzoltuk..., majd Vörös alakos kerámiához terveket készítettünk...